Leszálltam a pályaudvaron a vonatról ma reggel, és nem túl meglepő dolog tárult a szemem elé. Rohanó emberek, telefonjukat nyomkodó húszas ifjak és egymással beszélgető öregek. Valahogy mind olyan megszokott látvány volt, ahogy elindultam és úgy éreztem hogy hazaértem. Pedig nem voltam távol csak két napot, és a vidéki ház a családi fészek.

Ott nőttem fel. Kétszintes ház, kerttel és kutyákkal. Minden, amit csak akarhattam és most is onnan jöttem visza a nagyvárosba. Otthonról haza. Lehet az embernek két otthona? Azt mondják mindenhol jó, de a legjbob otthon de... mi van ha ez két helyet is jelent? Lehet ugyanúgy otthonnak érezni az egyiket mint a másikat? Te mit mondanál erre vajon? Tudnád, mire gondolok, vagy neked sosem volt ilyen gondolatod hogy két helyre húz a szíved? Szeretném megmutatni Neked mindkettőt hátha együtt okosabbak lennénk, de a Te szemed nem engem lát... Nem felém néz, így hát jobb híján egyenlőre csak tartogatom a kérdéseim, hogy majd egyszer, ha pillantásod megtalál, és mosolyod rám ragyog, megkérdezzek mindent... Mindent.