Még mindig fáj, látni a mosolyod. Pedig már meggyőztem magam hogy nem volt esélyem hogy észrevegyél, és velem foglalkozz. Túl nagy álmot kergettem és keserűen ébredtem fel. Sós könnyekkel búcsúztam el ettől az édes képtől, és a sok képzeletbeli élménytől, amit Veled szerettem volna átélni. Nem voltam nagy dolgok, tudod. Mindössze a vágy hogy átölelj, hogy felém fordítsd sötét szemeid szelíd fényét, hogy nekem szóljon a mosolyod ami olyan jól áll az arcodon. Szerettem volna én lenni az, aki melletted lehet, és akivel beszélgetni tudsz. Akire ráírsz ha unatkozol, és aki érdekel annyira hogy megkérdezd hogy mi újság.

Elengdtem a képet, nem vagyok elég jó neked. Nem látnak a szemeid, még ha mindent meg is teszek érte hogy a figyelmedbe kerüljek. Nem megy, nem működik. Fáj hogy ez így van. Mégis, nem tudok elszakadni Tőled, és most.... Karácsony van. Ha lehetne egy kívánságom, önző lennék és azt kérném hogy működjön. Hogy észrevegyél, hogy velem legyél. Átölelj, és velem tedd fel a csúcsot a fára és velem koccints a pezsgőspoharakkal. Ha önző lennék, magamra gondolnék. Így viszont, mi marad? A távoli vágy, hogy mégis látlak és mégsem tudom elfelejteni a sok hiú és kislányos álmot amit dédelgettem. Sokszor kívántam hogy írj rám, és sokszor ültem a megírt üzenet felett amit százszor kitöröltem úgy, hogy nem küldtem el. Százszor néztem a képeidet titokban és százszor gondoltam oda magam melléd. Száz és száz pillanat.

Most Karácsony van. Én itthon vagyok, a meleg szülői házban, ahol nem érhet baj, és te messze vagy innen. Pedig itt kellene lenned, biztosan élveznéd a táj csendjét, a kutyák puha bundáját és szolid horkolásukat. A finom vörös teát, és a radiátorok melegét. A közös filmezést és csendes beszélgetést.
Te messze vagy tőlem, kilóméterekkel messzebb és nem tudom hogy mit csinálsz ezekben a napokban. Vajon kivel töltöd? Jól telik? Pihenéssel és lustálkodással? Vajon kedves szavakkal vagy félszavakkal és mordulásokkal? Szeretném bearanyozni a karácsonyt Neked is, de... nem tudom, és ez valahol elszomorít.
Annyira akartam!
Vágytam rád és kívántalak!
Nem tudlak elengedni....