A kerthelység tele van. Nyüzsgő, zsibongó tömeg akik mind egy szubkultúrát képviselnek, évente egyszer összegyűlnek egy nagyobb rendezvény keretei között. Én is itt vagyok, noha nem képviselem külsőleg anynira ezt a stílust, sokkal inkább lélekben és zenei vonulatban érzek együtt. A munkám miatt nem igen feltűnősködhetek, de mindig belecsempészek a stílusomból is valamit. Egy ékszert, vagy kicsit másabb stílusú felsőt ami még hagyományosnak is elmegy. 

Sokan vannak az eseményen, a pultnál is tömeg verődött össze hogy italhoz jussanak a hőségben, mert egészen meleg van még este is. Az én pillantésom a sok színes és merész ruha között is észrevétlen siklik, keres valakit. Egy egészen konkrét valakit. Téged kereslek egész este, mondd miért nem látlak? Hol vagy hát, holott megígérted hogy eljössz és összefutunk egy apró találkozóra? Egész este arra várok, hogy végül rád köszönhessek, és te rám mosolyogj. Azért a mosolyért... megéri a sok órányi várakozás és csacska beszélgetés mindenkivel aki odajön.

Tudod, írtál valamit nem olyan régen. Valamit, aminek talán nem is gondotlad milyen ereje van és ahogy a sorokat olvastam én is azt gondoltam hogy igen, nyivánvalóan igazad van és el sem tudod talán képzelni hogy hányszor éreztem magam én is úgy mint a kis gondolatmenetedben. Éreztem hogy senkinem nem tetszem, és senki nem jönne el velem, mert ugyan ki lenne szüksége rám? Jobban átérzem mint hinnéd, de... Fogod-e valaha kérdezni hogy mit gondolok? Fogunk vajon egyszer arról beszélgetni ki mennyire volt ciki korábban és mennyire lent volt az önbecsülésünk? 

Fogsz mesélni arról, hogy mire gondoltál? Megsúgod majd a titkaidat tudván, hogy tőlem senki nem fogja megtudni, és vajon.... 

Túl sok ha én, mi lenne akkor.. Nem tudom mire számítok, miért áltatom magam. Mit várok Tőled, amiért ennyire kétségbeesetten vágyom a figyelmedre? Miért jársz a fejemben ennyire gyakran és miért kísért a mosolyod? Miért gondolom azt hogy te megértenél engem? 

Annyi mindent mondanék, annyi fájdalmas dolgot, és annyira kellene a vállad hogy odahajthassam a fejem, és megnyugtass hogy nem vagyok egy szörnyű ember és nem én akarom mindig a veszekedést. Nem jutok egyről a kettőre néhány dologban és annyira szeretném megosztani valakivel. Veled....